„Ezt a könyvet 1999-ben egy egykori fiatalember kezdte el írni és 2023-ban egy idősödő férfi fejezte be. Mindkettő én voltam és vagyok. Ez a könyv amúgy is időutazás, vissza- és előreugrások – afféle „salto mortalé-k” – az én Szindbádom életében, ha úgy tetszik, az utolsó pillanat időtlen látomása. Igen, Krúdy álmodta meg egykoron a „mi tengeri hajósunk” figuráját, aki Márai könyvében is újra életre kelt, sajátos ikonjává válva az „örök utazónak”, aki egyszer talán hazatér.

Ezt a Szindbádot éneklem meg én is rövid „novellaregényemben”, aminek nem létező műfaját – költői szabadságommal élve – szintén magam teremtettem meg. Miért is? Mert bár végül egybefüggő kisregény született belőle, ám kisebb, kerek egységek stációiban jött világra, melyek között gyakran hosszú évek múltak el. Majd negyedszázad telt el így, míg az én utazómat – hitem szerint – végül hazavezethettem…„

Paulinyi Tamás